Kerekes Sándor – Zsidó közélet napjaink Magyarországán

Kedves Schmidt Mária!
Tisztelt Asszonyom!

Hadd meséljem el, hogy mivel töltöttem a tegnap estét.

Nos, a CEU (Középeurópai Egyetem) meghívására egy előadást mentem el meghallgatni. Az előadást egy bizonyos amerikai történész professzor, Pamela S. Nadell tartotta, mégpedig a philadelphiai National Museum of American Jewish History történetéről, anyagáról, építéséről, és főképpen az amerikai és zsidó életben betöltött szerepéről.

“Kanadai Magyar Hírlap: Levél Schmidt Máriának: hogyan építsünk múzeumot?” → olvasásának folytatása

Tisza Kálmán miniszterelnök az antiszemitizmusról

„Nem szabad elfelejteni, hogy a magyar államnak és a magyar nemzetnek sok ellensége van. Mi mentett meg mindannyiszor haragjuktól? A felvilágosult, szabadelvű országok rokonszenve. Mert Magyarországon maga a nemzet és a társadalom évtizedekkel előbb törölte el a türelmetlenség törvényeit, mint a törvénykezés. Ezért állítom, hogy a külföld előtt az antiszemitizmus megrontja Magyarország és a magyar nemzet jó hírnevét és erkölcsi hitelét. Én ezt a kérdést nem a zsidóság kérdésének tekintem, hanem a nemzet becsülete és jó hírneve kérdésének. Mert mi a jelszó: antiszemitizmus. És mi a valóság: a rablás! Az antiszemitizmus szerintem óriási szociális veszély, mely elválaszthatja az egész társadalmat. Az én jelszavam: ölelje magához a becsületes embert minden becsületes ember, és nem kérdem, hol imádja az Istenét. Ha pedig a faji és felekezeti gyűlölet ide is be akarna tolakodni, akkor csak lökjék ki maguk közül, mint egészséges test a fekélyt.”

Tisza Kálmán miniszterelnök. 1883. szeptember 23. Nagyvárad.

Ady Endre: Korribori

 „Micsoda gyávaság még meg nem mondani, hogy a Korroborit űzzük, járjuk pár évtizedek óta a Duna-Tisza táján? Itt két fajtátlan s egyformán idegen fajta szeretkezik egymással a Korrobori szabályai szerint. A már megcsinált kultúrák lemásolt zeneszerszámaival foglalt itt helyet a zsidóság. S mi, akik magyaroknak nevezzük magunkat, gyűlölve-vágyva, ropjuk a szerelmi táncot. Itt egymást fojtogatva a szerelemtől vagy új népet produkálunk, vagy pedig utánunk az özönvíz.”