Puzsér Róbert – Zsidó közélet napjaink Magyarországán

Ahogy Kertész Imre Nobel-díját, úgy a Saul fia cannes-i elismerését is sokak fintorgása kíséri. Elegük van már a holokausztból, ami unalmas, és nem értik, miért kell megint ezzel a témával jönni.

Hiába ér el jelentős nemzetközi sikert egy magyar film, hiába teszi mindezt Cannes-ban, ami a hollywoodi Oscar-gálával ellentétben a filmgyártás valóban nívós seregszemléje, a magyar emberek tömegei mégsem képesek magukénak érezni ezt a sikert, mindössze az alkalmat látják benne, hogy minket, magyarokat megint fasisztázni lehessen.

“mno.hu: Holokauszt: egy monopólium végnapjai” → olvasásának folytatása

Tisza Kálmán miniszterelnök az antiszemitizmusról

„Nem szabad elfelejteni, hogy a magyar államnak és a magyar nemzetnek sok ellensége van. Mi mentett meg mindannyiszor haragjuktól? A felvilágosult, szabadelvű országok rokonszenve. Mert Magyarországon maga a nemzet és a társadalom évtizedekkel előbb törölte el a türelmetlenség törvényeit, mint a törvénykezés. Ezért állítom, hogy a külföld előtt az antiszemitizmus megrontja Magyarország és a magyar nemzet jó hírnevét és erkölcsi hitelét. Én ezt a kérdést nem a zsidóság kérdésének tekintem, hanem a nemzet becsülete és jó hírneve kérdésének. Mert mi a jelszó: antiszemitizmus. És mi a valóság: a rablás! Az antiszemitizmus szerintem óriási szociális veszély, mely elválaszthatja az egész társadalmat. Az én jelszavam: ölelje magához a becsületes embert minden becsületes ember, és nem kérdem, hol imádja az Istenét. Ha pedig a faji és felekezeti gyűlölet ide is be akarna tolakodni, akkor csak lökjék ki maguk közül, mint egészséges test a fekélyt.”

Tisza Kálmán miniszterelnök. 1883. szeptember 23. Nagyvárad.

Ady Endre: Korribori

 „Micsoda gyávaság még meg nem mondani, hogy a Korroborit űzzük, járjuk pár évtizedek óta a Duna-Tisza táján? Itt két fajtátlan s egyformán idegen fajta szeretkezik egymással a Korrobori szabályai szerint. A már megcsinált kultúrák lemásolt zeneszerszámaival foglalt itt helyet a zsidóság. S mi, akik magyaroknak nevezzük magunkat, gyűlölve-vágyva, ropjuk a szerelmi táncot. Itt egymást fojtogatva a szerelemtől vagy új népet produkálunk, vagy pedig utánunk az özönvíz.”