A napokban kaptam értesítést: Zamárdi is megrendezi a maga Holokauszt gyásznapját. Mint Gál Péter írta levelében a Zamárdiból: megidézik e nemzeti tragédiát május 15-én a Közösségi Házban Balázs Izolda és Szilas Miklós előadóművészek segítségével. A meghívó kedves: “Rendhagyó módon, 9 órakor kezdődik a program, hogy a 7. és 8. osztályos gyermekek is részesei lehessenek. Ezúton szeretettel hívjuk önöket, (munkahelyen éppen nem lévő) felnőtteket is!”
Zamárdinak két helybéli mártírja volt. Róth Mór és Kremsier Netti. Boltosok voltak a Fő utcán. 1944-ben már az idősebb nemzedékhez tartoztak. Tabra vitték el őket. Zamárdiban helyi zsidó lakos más nem volt, hanem a nyaralótulajdonosok közt akadt még – írta Gál Péter. Bár valószinű, hogy többen is lehettek, hiszen 1890-ben 22 főt számlált a közösség, de kettejük emlékét őrizte meg az utókor.
Két ember vesztesége is lehet órási: a két közismert zamárdibeli zsidóból ketten vesztek oda. Tehát mindenki. Zamárdi tehát két emberért és mindenkiért áll most ki. Két mártírjára emlékezik. És persze hatszázezer másikra is. De Róth és Kremsier fontos nekik. Két lélekért fáradnak, tesznek, szerveznek, igyekszenek. És ez éppen ezért szép és nemes.
Csak az kár, hogy nem 70 éve történt mindez.
Csak az kár, hogy kevés Zamárdi van.
S csak az kár, hogy a tegnap rablógyilkosainak még ma is vannak vonyító követői.
A szerk.
Zsidó közélet napjaink Magyarországán 